Virtuális emlékek a virtuális valóságról

  2006.12.31. 15:19

A pszichológiában régóta ismeretes, hogy a képi és egyéb modalitások bevonása az oktatásba növeli a tanulás hatékonyságát. A képzelőerőt segítségül hívó játékok lehetővé teszik, hogy a diák a frissen elsajátított ismereteket élményekhez és egyéb benyomásokhoz, emlékekhez tudja kötni, megkönnyítve ezzel a tudásanyag előhívását.

A multimédiás oktatóanyagok sikere nem csupán az információ szórakoztató jellegű feldolgozásán múlik: a több érzékszerv által befogadott tananyag jobban rögzül, és könnyebben emlékszünk vissza rá. Ezt a gondolatot akarta folytatni a Washingtoni Egyetem Marketing tanszékének kutatója, Ann E. Schlosser. Kísérletében arra kérte a vizsgálati személyeket, hogy interaktív VR- környezetben próbálják elsajátítani egy digitális fényképezőgép használatát. A kontrollcsoport tagjai offline módon, egy füzetből tehették meg ugyanezt. A tanulás után kérdésekre kellett válaszolniuk a gép használatával kapcsolatban.

Konstruktív emlékezet

Az előzetes elvárásoknak megfelelően a VR-ben tanulók sokkal több mindent tudtak a fényképezőgépről, mint a könyvet lapozgatók. A kutatók nagy meglepetésére azonban több olyan funkciójára is emlékeztek, amit nem hogy nem próbáltak ki, de a gép nem is rendelkezett ilyen tulajdonságokkal.

A kutató azzal magyarázza a hibás emlékek létrejöttét, hogy a nem tökéletesen immerzív (bevonódást kiváltó), valósághű VR-rendszerek használatakor a képzelőerő jelentős szerephez jut. Ennek segítségével egészítjük ki a rendszertől érkező információt, és hitetjük el magunkkal, hogy amit látunk, érzékelünk, az valóságos. A tanulási folyamat konstruktív (nem csupán detektáló, hanem alkotó) jellegéből adódóan több hamis emlékünk, tapasztalatunk keletkezik a VR-rendszerekben, mint egyébként.

Forrás: www.index.hu