Hetesek döntöttek a kézigálán

Éles Zürichből tért haza

A műsorvezető Gundel Takács Gábor köszöntőjében utalt arra, hogy ünnepre jöttek ma össze a játékosok, erre az ünnepre pedig kíváncsiak voltak a nézők - hatezren látogattak ki -, igazolva a sportág népszerűségét, egyúttal azt is: annak ellenére, hogy Budapestről elkerült a központ és a tömegbázis, a játék varázsa múlhatatlan.

A Zürichből hazatérő, korábban sokszoros válogatott Éles József úgy fogalmazott: lenyűgözi, hogy erre "a bolondságra" is mennyi ember tartott lázban, és szerinte szinte tapintható volt a publikum szeretete.

Tóth Edina volt a legjobb

A bolondozás igazi presztízsmeccsel kezdődött, a tizenhárom évvel ezelőtti női kézilabda-bajnokság fináléja ismétlődött meg. Akkor a Vasas nyert az azóta leégett Budapest Sportcsarnokban, a ferencvárosi Kökény Beatrixék most nagyon fogadkoztak, hogy revánsot vesznek, de a terv nem sikerült, 17-15-re alulmaradtak.

A Németországban még jelenleg is aktívan játszó Tóth Edina vezérletével - meg sem állt hat gólig - ugyanis a Vasas fürgébbnek, energikusabbnak, és ami ennél fontosabb, eredményesebbnek bizonyult. Pedig a Fradiban ott volt Pádár Ildikó, aki nemcsak a beálló posztjáról, de még átlövésből is pontosan célzott, Kertész is büntetett.

A hiányzók pótoltak

Pádár a '93-as döntőt sérülése miatt kénytelen volt kihagyni, csakúgy, mint Varga Márta, akit a BEK-döntőben tettek harcképtelenné az osztrákok, ölben hagyta el a pályát a jobbkezes átlövő. A még szintén aktív, alacsonyabb osztályokban szereplő Hang Györgyi bravúrok sorát mutatta be, Kántor Anikó pedig tudatta, a gyorsasága még hasznára lehetne akár az élvonalbeli csapatnak is, nem véletlenül csábítják vissza. Kökény újra összefogta társait, Simics nemcsak a védekezésből, de a támadásból is kivette a részét.

Mindannyiuk gyorsasága megkopott már, már nem annyira köti le a mozgásuk a férfi szemeket, ám ezzel együtt is a sportág emblematikus alakjai maradtak.

Izgalom és extravagancia

Ennél nagyobb fölény mutatkozott az olimpikonok javára - 15-10 -, akik közül különösen Noszály Sándor volt lövőkedvében, és bombái rendre a kapuban kötöttek ki, sem az időközben kapussá avanzsáló Gundel Takács Gábor, sem a szintén kapusmúlttal rendelkező Liptai Claudia képtelen volt hárítani a labdáit.

Az All-Star-gála aztán az elmúlt két évhez hasonlóan kitűnő játékot, extraklasszis és extravagáns mozdulatokat, és nem utolsósorban komoly izgalmakat hozott - és a szokásos döntetlent.(33-33)

Jóllehet az Ászok csapata már hét góllal is vezetett, végül azonban a hetesek döntötték el, melyik alakulat a felkészültebb. Gál Gyula két hetest is csak a szerencsének köszönhetően értékesített - alig jutott túl a vonalon a labdája -, Tóth Tímea a kapufára ejtette a harmadik büntetőjét, ezzel pedig választottjai veszítettek.

Szatmári nagy védése hozta a döntetlent

Tóth csapatkapitányhoz stílusosan lőtte csapat első gólját, a másik oldalon épp válogatottbeli váltótársa, Ferling Bernadett vállalta ugyanezt a feladatot magára, mindjárt kétszer is. Az Ászok a félidőig uralták a terepet, 18-13-as előnyt szereztek.

A különleges szabályokhoz alkalmazkodva a vegyescsapatok a kínai figurákra törekedtek - így kettőt ért egy sikeres támadás -, a szélsők így szárnyalhattak mindkét oldalon, és a legkülönfélébb módokon juttathatták a kapuba a labdákat. Vadkerti a háta mögül is biztosan lőtt a rövidbe, az olimpiát is megjáró Harsányi lövéseinek sem találták a kapusok az ellenszerét.

Az utolsó támadásnál Szatmáriban elakadt Lovász ziccere, vagyis a kapus elévülhetetlen érdemeket szerzett a döntetlen kiharcolásában.

Forrás: www.index.hu