Hol kezdődik a hűtlenség?   Megcsalt félnek lenni rossz, megalázó és letaglózó. Valaki már akkor becsapva érzi magát, ha a párja rajta felejti a szemét egy harmadikon, mások számára a hűtlenség egyértelműen az ágybeli akciókhoz kötődik. De mi a teendő, ha a gyanú állandó lakója lett a szívünknek?

A vádaskodás a kapcsolatok egyik legfőbb ellensége. A forgatókönyv nagyjából mindig ugyanaz, és a végeredmény is: hangos szóváltás, ajtócsapkodás, könnyek. Az érintett áldozatok (értsd: a becsapottak) átbulizott éjszakák és nagy beszélgetések által szeretnének önigazolást nyerni – másoktól. De amint csend veszi körül őket, újult erővel tör rájuk az érzés: félrevezették. De mi lesz ezután? És egyáltalán hol kezdődött el? Amit nem tudunk, az nem fáj? Ebben a kínos fázisban gyakran okoz fejtörést az érintett párnak az a nem is kis különbség, amit a megcsalás kezdetéről gondolnak. Egyeseknél már hűtlenségnek számít, ha egy buli hevében, némileg ittas állapotban megadják a telefonszámukat valakinek, mások szemében a „plátói” e-mailezgetés is a bűn kategóriájába tartozik, még akkor is, ha ezenkívül az égvilágon semmi sem történt, csak úgy szimplán jólesik az ártatlan flört. Akadnak olyanok is, akik egyértelműen a csókot tekintik a megcsalás küszöbének, ugyanakkor a férfiak nagy része számára az ágyban landolással veszi kezdetét a hűtlenség. Persze aki képes mindezt úgy csinálni, hogy a párjában a gyanú halvány szikrája se keletkezzen, az úgy próbálhatja csillapítani a bűntudatát, hogy azt gondolja: amit a másik nem tud, az nem is fájhat neki. De ha később aztán robban a bomba, sokkal nagyobb kárt okoz, mint ha már a kezdettől nyíltan keresték volna a probléma gyökerét. Merthogy ilyenkor – hacsak nem egy krónikus hazudozó a párunk – a félrevezetett félnek sem árt magába néznie. Nem feltétlen szerelem Egy 1000 főt érintő amerikai kutatásban a megkérdezettek több mint fele vélekedett úgy, hogy a hűtlenség a fejben kezdődik, méghozzá azzal, amikor a partnerünk gondolatai el-elkalandoznak. Hogy ez a folyamat az ágyban végződik, már nem jelent akkora tragédiát a másról való fantáziálgatással szemben. Ez a vélekedés különösen a nőkre jellemző, vagyis a mi értékrendünkben könnyebb átlépni a hűtlenség kapuját, ráadásul azonnal azzal társítjuk, hogy a párunk érzései kihűltek. Pedig amikor a férfiak egy másik nővel flörtölnek, többnyire „csak” önigazolást keresnek, és nem feltétlenül a szerelem újraátélése után ácsingóznak. Ahhoz, hogy flörtölés közben izgatónak és vonzónak érezhessék magukat, egyáltalán nem kell szerelmesnek lenniük abba a másik nőbe.

Törékeny féltékenység

Vajon milyen sorsra juthat az a kapcsolat, ahol a nő és a férfi számára merőben másképp definiálódik a hűtlenség fogalma? Egyszerű: meg kell hozniuk a maximálisan kettőjük helyzetére szabott kompromisszumot. „A világ éhessé tesz, de otthon lakunk jól” mottó alapján a legjobb a másiknak hosszabb pórázt engedni, vagyis teret adni arra, hogy saját ösvényeit is bejárhassa. Ez viszont nem egyenlő a kilengéseket engedélyező zöld lámpa felvillanásával, hanem éppen azt hivatott megelőzni, hogy fullasztónak találjuk a kapcsolatot, amelyben élünk. Ám semmi sem teheti fullasztóbbá, mint az állandó, már-már beteges féltékenykedés.

Ha valakit annyira szemmel tartanak, hogy már egy bárpincérrel sem válthat két ártatlan szót anélkül, hogy ezután botrány ne törne ki, szinte törvényszerű, hogy ezután pusztán lázadásból széllel szemben fog menni. Olyan ez, mint a csokievés. Ha folyton megvonjuk magunktól (vagy megvonják tőlünk), egyre erősebb lesz a vágy, hogy egy egész táblát felfaljunk belőle. Ugyanakkor az sem célravezető, ha sokáig szó nélkül hagyjuk a párunk számunkra bántó viselkedését, és csak akkor fakadunk ki, amikor mondjuk az, hogy rendszeresen egy kolléganőjével jár ebédelni, már hatalmas feszültséggomolyaggá dagadt a fejünkben.


A vég kezdete

Nos, és mit lehet tenni, ha a gyanú nem puszta gyanú, hanem időközben már bizonyosságot nyert? Persze hatalmas különbség lehet a kiderülés formái között is. Sokkal fájdalmasabb kétértelmű hívásokból, rúzsos inggallérokból vagy egy közös ismerős információja alapján bizonyosságot szerezni, mint úgy, hogy a párunk elénk áll, és őszinte megbánással gyónja meg kilengését. Az előbbi esetben maga a kapcsolat is sokkal nagyobb veszélyben forog, mint a kételyek, botlások megbeszélése esetén. A legjobb esetben még a megcsalt felet is rávezetheti arra, hogyan kerültek ebbe a helyzetbe, és miért érezte a párja úgy, hogy máshol kell a boldogságot keresnie. Merthogy hűtlenségdefiníciók ide vagy oda, egy dolog teljesen biztos: egy biztos alapokon álló kapcsolatba aligha képes betörni egy harmadik személy, akármekkora is benne az igyekezet. 

Éber nők, játékos férfiak Feltettük a kérdést egy férfinak és egy nőnek: hol kezdődik a hűtlenség. Nos, erre jutottak:

A nő (28 éves, jelenleg egyedülálló) Sokat változott a hűségről alkotott véleményem az utóbbi időben. A volt barátomnak minden szabadságot megadtam, és ennek az lett a vége, hogy visszaélt a bizalmammal. Szerintem már akkor sem vagyunk teljesen hűségesek, ha gondolatban más oldalán látjuk magunkat, de igaz, ami igaz, konkrét megcsalásról csak akkor beszélhetünk, ha a kísértés az ágyban teljesedik ki. Ebben az esetben hozzám nincsen visszaút, hiszen ott már aligha lehet boldogságról beszélni, ahol valamelyik fél egy harmadiktól várja testi-lelki vágyai kielégítését.

A férfi (32 éves, kapcsolatban él) Úgy gondolom, hogy az emberfia benne találhatja magát olyan helyzetekben, amiből már nehéz kikecmeregni. Ha például kissé kapatos állapotban egy buliban összegabalyodik egy nővel (aki nem a barátnője), még nem kell felrúgnia a kapcsolatát. Az ilyen minden előzmény nélküli afféroknak a bevallását is értelmetlennek tartom, hiszen nem bírnak jelentőséggel. Más a helyzet, ha érzelmek forognak kockán. Ilyenkor csak úgy maradhatsz korrekt, ha mielőbb elmondod a párodnak, hogy elgyengültél valakitől – még akkor is, ha fogalmad sincs arról, hogyan tovább. Minden más megoldás etikátlan lenne azzal szemben, akit szerettél, vagy még mindig szeretsz.

Forrás: www.nlcafe.hu